PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

A Lófej-köd

  • megjelent:
  • ------------
  • A Földgömb magazinban
  • 2014. áprilisi számban
  • fotó: Éder Iván
  • szöveg: Francsics László, Sánta Gábor

A cikkről

 

Edward Emerson Barnard a 19.-20. század fordulóján tevékenykedő csillagász a fényképészet útján fedezte fel ezt a különleges komplexumot, a Lófej-ködöt. Az összetett égi jelenség fizikája rendkívül érdekes, és unikális a Tejút közeli régiójában. Éder Iván felvételén pedig páratlanul szépen mutat, ahogy a kitűnő fotós együtt ábrázolta sziporkázó csillagkörnyezetével.

A Lófej-köd

Pillantás az égre - A Lófej-köd

 

Edward Emerson Barnard nem csupán az égen – látszólag – leggyorsabban mozgó, róla elnevezett csillag felfedezéséről közismert. A 19-20. század fordulóján tevékenykedő Egyesült Államok-beli csillagász többek között a Tejút csillagai előtt lebegő sötét ködösségek (nem világító gáz- és porfelhők) keresésével is foglalkozott. Mivel az ilyen fényelnyelő objektumok rendkívül halványak, fotografikusan volt érdemes keresni őket. Témaválasztásában közrejátszott, hogy előtte még alig foglalkoztak a Tejútban látszó sötét területekkel, ahonnan látszólag „hiányoznak” a csillagok. Barnard tehát végigfotózta a Tejút Arizonából elérhető szakaszát, katalógusba vette a sötét foltokat, porfelhőket, így hozta létre ezeknek az addig ismeretlen Tejút-beli objektumoknak a gyűjteményét, amit az Astronomical Journalban írott cikkében 1919-ben tett közzé..

Így lett a csillagászati fotográfia egyik emblematikus objektuma egy ló fejére emlékeztető sötét ködösség, ami Barnard katalógusának 33. sorszámát viseli, és ma Lófej-ködként ismerjük. A Barnard 33 az Orion csillagképben található, a híres Orion-ködtől északra. A sötét köd szépsége abban rejlik, hogy a mögötte elhelyezkedő óriási hidrogénfelhő, az IC 434 fényes hátterére vetülve helyezkedik el, így válik láthatóvá a sötét felhő kontrasztos sziluettje...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2014/3 számában olvasható.